Újraindítanák az elefántcsont kereskedelmét az afrikaiak, és jó okuk van rá

A fejlett világ nem enged

Ha nem enged a nemzetközi közösség és a nyugati országok, akkor fontolóra veszik a konferenciák alapjául szolgáló washingtoni egyezményből való kilépést is.

Nehéz dilemmákról van szó, hiszen a fejlett világ beavatkozik a fejlődő országok ágazataiba, azt követelve, hogy ne lehessen egy terméket értékesíteni, de közben az afrikai közvélemény azt hangoztatja, hogy miért kell fenntartani az állatállományt a nyugati vadászok vagy az orvvadászok számára. Érdekes felvetés, hogy a liberalizációt és a szabad piacot, például a szervkereskedelem vagy a marihuána esetében támogató nyugati országok, tudatában annak, hogy a tiltás csak ellenőrizhetetlen feketepiacot szül, miért nem éppen egy piaci megoldással szabályoznák az elefántok túlélését.

Közben úgy tűnik, hogy az evolúció hamarabb ad választ a vadászatra, az elmúlt években ugyanis az elefántok egyre kisebb agyart növesztenek, „védekezve” a vadászatuk ellen, sőt egyre többen születnek agyar nélkül.

A Kenyai Vadvédelmi Szolgálat (KWS) elkobzott elefántagyar-halmok megsemmisítését végzi a Nairobi Nemzeti Parkban a kenyai főváros, Nairobi közelében 2016. április 30-án. A KWS rekord mennyiségű, 105 tonnányi elefántagyart éget el a nap folyamán. (MTI/EPA/Dai Kurokawa)

Kínának mindegy

Meglepő módon épp Kína volt az az ország, amely gyorsan szintén rárepült az elefántcsont kérdéskörére és 2017-ben betiltotta a termék kínai kereskedelmét. Egy októberben publikált kutatás azonban lerántja a leplet a döntésről: Jonas Gamso az International Affairs folyóiratban arról ír, hogy Kína a puha hatalmának erősítése, azaz országmarketing célok érdekében tiltja az elefántcsont importját is, hiszen egyébként nem különösebben érdeklik az ország döntéshozóit a külföldi vélemények vagy akár a megszégyenítő kampányok.

Kína a környezetvédelemre diplomáciai és iparpolitikai eszközként tekint, amely azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem érinti a kellemetlen emberi jogi kérdéseket vagy a gazdasági fejlődést sem lassítja, így Kína szuverenitását nem érinti. Ezért vélte úgy Kína, hogy alacsony költséggel komoly nemzetközi puha hatalomra tehet szert, ha az elefántcsont-küzdelem élharcosaként jelenik meg.

Elég a gyarmatosításból

Az afrikai országoknak azonban nem mindegy, ők nyílt levelet is írtak augusztusban Juncker bizottsági elnöknek, amelyben kifejtették, hogy az állatokat termékké lefokozó megközelítést nyugatról, a gyarmatosítók importálták. Ebben a cikkben zimbabwei szakértők teszik fel a kérdést, hogy mit tudhat az elefántok mellett látszólag kiálló Vilmos herceg, a brit kormány, vagy ezek szervezetei az afrikai vadállománnyal kapcsolatos helyi menedzsment-kérdésekről.

A malajziai vadvédelmi hatóság munkatársai elkobzott elefántcsontot készülnek megsemmisíteni Port Dickson nyugati kikötővárosban 2019. április 30-án. A 3,92 tonna csempészáru becsült feketepiaci értéke 3,2 millió dollár (902 millió forint).
MTI/EPA/Fazry Ismail

Mint fogalmaznak, egy tiltás komoly károkat okozna az afrikai elefántok megőrzésének törekvését illetően. Afrikai szakértők szerint Dél-Afrikában az elefántok túlnépesedtek és megőrzésükben is segíthet, ha a lakosságnak érdeke fűződik az állomány fenntartásához, különben a szegény vidéki népesség segítené az orvvadászokat a mészárlásban, amiért az állatok veszélyeztetik családjaikat és letapossák a vetéseket. Sőt, ha a legális kereskedelem lehetővé válik szabályozott keretek között, az elefántcsont ára a piacon csökkenni kezdene, így kevésbé érné meg tömegesen levadászni az állatokat.

Egyes afrikai elemzők szerint a nyugat megzsarolja az afrikai vezetőket, hogy a nyugati elveket kövessék, miközben a túlszaporodó elefántok az élelmezés bizonytalanságát és a szegénységi kockázatot is növelik. Ezért jó, ha a nyugati országok ismerik a helyi körülményeket, mielőtt játékszabályokat alkotnak.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.